Pészách

Az alig több mint kétszáz lelket számláló marosvásárhelyi zsidó hitközség már hétfőn, április 18-án elkezdte a nyolcnapos zsidó húsvét, a pészách (páska) megünneplését. Az évezredek óta tartott ünnep jelentőségéről, a hagyományok megőrzéséről és a kóser ételekről a helyi hitközség vezetőjével, Ausch Sándorral beszélgettünk.

Az egyik legnagyobb zsidó ünnepen a közösség tagjai az Egyiptomból való szabadulásra emlékeznek. Az Ótestamentumban meg van írva, hogy Mózes elment a fáraóhoz és felszólította, hogy engedje szabadon a zsidó népet.
Az Egyiptomból való kivonulást népünk egy forradalom nélküli felszabadulásnak tartja, és nagy jelentőséget tulajdonít neki. A tíz csapás nyomán a fáraó már nemcsak hogy elengedte, hanem elkergette a zsidó népet Egyiptom földjéről. A kivonulás és az azt követő negyvenévi pusztai vándorlás tulajdonképpen a zsidó nemzet születését is jelentette, hiszen a pusztai vándorlás során kaptuk a tízparancsolatot, ami nemcsak a zsidó hit alapja, hanem általános jelleggel is bír, erkölcsi alapja a társadalomnak.

Széder est

A rabságból való szabadulás ünnepét az évszázadok során mindig megtartották a zsidók. A törvények szerint a zsidó húsvét Jeruzsálemben 7, a provinciában nyolcnapos ünnep. Azért tartanak eggyel több napos ünnepet a sokfelé élő zsidók, mert a világ különböző részein nem ugyanakkorra esik a napfelkelte és napnyugta.
A húsvéti ünnep tele van szimbólumokkal. Az ünnep első két napján tartják a széder estet. Ezt minden zsidó családban meg kellene ünnepelni, emlékezve, hogy Jézus is felment Jeruzsálembe megünnepelni a zsidó húsvétot. A világháború előtt a marosvásárhelyi zsidók is családonként, barátaikkal együtt tartották a széder estet.
A tradíció szerint a széder vacsorát a legidősebb férfi családtag kell levezesse. Csakhogy a koncentrációs táborokban mind odavesztek az idős családfők, így hosszú évek óta a széder vacsorát Marosvásárhelyen közösségben, együtt tartjuk, általában 130–140 tag vesz részt ezeken. A vacsorát levezető személy a Hágádából olvassa el a kivonulás történetét, megáldja az ételeket, a bort, és különböző hálaimákat mondunk. Szigorú hagyaték, hogy minden zsidó gyereknek tudnia kell a kivonulás történetét. Ezért az a szokás, hogy a vacsora legfiatalabb résztvevője kérdéseket tesz fel, amire a mesélő válaszol. Ahhoz, hogy a gyerekeknek legyen türelmük végigülni a több óráig is elhúzódó szertartást, a kovásztalan kenyér, a pászka megtörésekor egy kis darabot elrejtenek. Ezt a gyerekek megkeresik, és ajándék fejében visszaadják a mesélőnek. Mivel az Egyiptomból való kivonulás csodával határos volt, az este folyamán mindenki elmesélheti a vele történt csodákat. Egyébként Marosvásárhelyen héber, román és magyar nyelven mondjuk el az imákat – mondta Ausch Sándor.

Mi van az asztalon?

A szépen megterített asztalon van egy kis csont, ami az áldozati bárányt jelképezi, ugyanakkor dió-alma-méz-bor keveréke, ez a sarat szimbolizálja, amiből a téglát vetették a rabságban levő zsidók. Nem hiányozhat a sós víz, ami a könnyeket jelképezi. A nyomorúságot jelentő keserűgyökér, torma és az ünnepi áldozatként értelmezett sült tojás is helyet kap az asztalon. A marosvásárhelyi közösség a borjúhúst, amiből a tokány készül, a nagyváradi zsidó közösség kóser vágóhídjáról kapja, míg a bort és a kovásztalan kenyeret Izraelből. (Az ünnep érdekessége, hogy a hagyományokat szigorúan megtartó zsidók a nyolc nap alatt csakis kovásztalan kenyeret, vagyis pászkát esznek). Az asztalon van még egy díszes pohár, amelyikben bor van. Az ajtó nyitva áll, mert a hagyomány szerint bármikor beléphet a terembe Illés próféta, hogy elfogyassza a számára kitöltött bort.
Gyermekkorában mindig nagy izgalommal várta, hogy az ajtón valóban belépjen Illés próféta – mesélte Ausch Sándor. A borhoz kapcsolódik az a szokás is, hogy a vacsoránál négy pohárral kell meginni belőle.
A széder estek mellett a zsidó ünnep első és utolsó két napján délelőtt istentiszteletet tartanak a zsinagógában, a legutolsó napon a halottakért imádkoznak.

Mit hoz a jövő?

Ausch Sándor szerint a hagyományok, a törvény által előírtak szigorú betartása segítette hozzá a zsidó népet, hogy az évszázadok során fennmaradjon. „Csodával határos módon a zsidó nemzet 2000 éven keresztül megmaradt. Isten, ígéretéhez híven, megtartott minket és amint megígérte a hazát, földet is adott nekünk. Azt nem tudom, milyen jövő vár az egyre fogyatkozó marosvásárhelyi zsidó hitközségre. A közösség megtartása érdekében a vegyes családokban született gyerekeket, fiatalokat is bevonjuk, illetve megpróbáljuk bevonni a közösség életébe, tevékenységeibe” – zárta beszámolóját a hitközség vezetője.

Vérvád

A nyolcnapos húsvét idején a zsidó családokban gyakran főznek céklalevest, hiszen ez az egyik a megengedett ételek közül. Ausch Sándor szerint részben ezért a piros színű levesért érte a történelem során többször vérvád a zsidókat. Legutóbb 1882–1883 között a magyarországi Tiszaeszláron vádolták meg azzal a helyi zsidó közösség tagjait, hogy egy keresztény gyermeket meggyilkoltak és a húsvéti szertartáskor rituális célokra használták fel a vérét. A marosvásárhelyi zsidó hitközség vezetője szerint, aki egy kicsit is ismeri a zsidó kóser konyhát, az tudja, hogy a törvény tiltja a vér használatát, elfogyasztását. Az állatok levágásakor különös figyelmet kell szentelni annak, hogy a húson ne maradjon vér, ennek érdekében legalább egy órán át sóban tárolják.

Vásárhelyi Hírlap (5. évfolyam 79. szám)